sok-sok élménnyel, meglepetéssel, még több szeretettel, a végén csodával
A Vörösberényi Nyugdíjas Klub kiránduló csoportja 2016. július 28-án borús napra ébredt, – kirándulásaink során ilyen még nem fordult elő – , de reménykedve a szép időben, külön busszal útra keltünk. A szokáshoz híven a buszban előkerültek a pálinkás üvegek, a sütik és a pogácsák,a hangulat egyre emelkedett,s talán még szivárványt is varázsolt volna az égboltra.
Ságváron rövid pihenőt tartottunk, felkerestük a Horváth Família éttermet, mely még ugyan zárva volt,de az ismeretségemre való tekintettel azonnal kinyitott,kedvesen fogadott bennünket a tulajdonos,Horváth Ignác és kedves felesége,akiknek ezúton gratulálunk elegáns fogadójukhoz,sok vendéget kívánva köszönjük a nagyon udvarias,gyors kiszolgálást, a kedvességet.
Aztán leszakadt az ég,mintha dézsából öntötték volna,amikor megérkeztünk Hőgyészre, ahol előkerültek az esőkabátok, az esernyők, és nem törődve a rossz idővel nagy szeretettel várt bennünket volt kolléganőm, Mohai Károlyné tanárnő, aki a könyvtárban bemutatta a település múltját, jelenét.
Györgyike lelkesen beszélt a látnivalókról: az Apponyi, a Lichteinsten kastélyokról, majd megnéztük a gazdag anyaggal rendelkező Német Tájházat és a katolikus templomot.Aztán csodák csodája, elállt az eső, kisütött a nap, és a kiránduláson végig kitűnő időnk volt.
A Pizzéria étteremben megebédeltünk, meglepetésként mindenki kapott 1 dl finom rosét és egy kávét.
Megköszöntük a szíves kalauzolást, elindultunk Baranyába, Bikalra az Élménybirtokra,ahol életre kelt a középkor, ahol megnéztük a múltat idéző portákat,az óvárosi céhes műhelyeket:
a Boszorkányok -, a Mesterségek házát,a kovács, a pék és a szabó mühelyt. Bár a Gagyizdá
ban egy fabatkát sem vásároltunk, de a Puchner Pódiumon meghallgattuk Kegyetlen Lajos történeteit a középkori ítélkezésről,sőt megnéztük az ítélkezés végrehajtását is. Két klubtagunkat (a Gönci házaspárt ) „minden bűnnel” megvádolva egyiküket pellengérre állították,míg a másikat kalodába zárva majdnem „lefejeztek.” Derült, tapsolt a nézőtér.
Ezután Zinával kurtizánképzésen vettünk részt.
Néha kissé közönségesnek tűnt az előadás, de sokakat megnevettetett, sőt páran bizonyítványt is kaptak az eredményes képzéséről.
Ezután a Fehér Hattyúhoz Fogadóban meglepetésként mindenki egy kemencében sült kolbászos,szalonnás fél langallót kapott.Elfogyasztása után a szálláshelyünkre, Lengyelre utaztunk.
A többség a kollégiumban, de páran a kastélyban kaptak szállást, ahol mint „grófok és grófnék” hajthatták fejüket álomra. Előtte azonban a kastély éttermében őszinte szeretettel vártak és fogadtak bennünket kedves, régi barátaim, a volt nagyszerű tanítványom, Horváth Zoli vállalkozó a feleségével, Anikóval és fiával, Attilával, továbbá utódom, Farkas Sándor iskolaigazgató a párjával Cser Erzsikével, a gyulaji szociális otthon igazgatójával és Pethő Györgyike igazgatóhelyettes a férjével, akik éppen a házassági évfordulójukat ünnepelték. Pálinkákkal, házi disznótorossal és saját készítésű, nagyon finom pincepörkölttel kínálták a kiránduló nyugdíjasainkat, akik egy kis balatoni borral viszonozták a vendéglátást.
Klubunk és a kirándulók nevében a Ringató Balaton tánccsoportunk a Szatmári táncok bemutatásával köszönte meg a vacsorát, a szíves fogadtatást.
Kurdon a TXT 2000 büfénél megálltunk egy kávéra, fagyira.
A kurdi pihenő után vezérigazgatói engedéllyel beléptünk a gyulaji vadrezervátumba, ahol trófea bemutatóval várt egy nagyon kedves volt tanítványom, Király Attila erdész mérnők, fővadász.Természetes stílusban megtartott érdekes, nagyszerű, tartalmas előadását napestig elhallgattuk volna, de a számtalan érdeklődő kérdés után el kellett köszönnünk, de még maradt időnk szarvas- és őzikesimogatásra is.
Ezután a Tamási Termálfürdőben mindenki csobbant egyet a hideg vagy meleg vízben, és elgondolkodtunk azon,hogy mennyi sok szép élménnyel feltöltődve térhetünk haza feledve a napi gondokat, és mennyi szeretetet kaptunk, s milyen nagyszerűen éreztük magunkat ebben a közösségben ezen az élményekben gazdag kiránduláson,melyet a városi Önkormányzatnak is köszönhetünk , hisz évek óta pályázat útján anyagilag is hozzájárul a Klubunk kirándulásainak költségéhez. Ezúton köszönjük neki, továbbá a volt kollégáimnak, tanítványaimnak, táncosainknak és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy széppé, felejthetetlenné varázsolja nyugdíjasaink számára a tolnai – baranyai kirándulást, és köszönjük azt a sok-sok szeretetet is, amit kaptunk.
Befejezésül még egy sztori: egyik klubtársunk valahol elveszítette pénztárcáját pénzzel, bankkártyákkal. Szomorúan érkezett haza. Pár nap múlva értéklevelet hozott a postás számára .
Valaki megtalálta az erszényt és név nélkül hiánytalanul visszaküldte azt pénzzel, kártyákkal , iratokkal a tulajdonosnak. Nem várt köszönetet sem. Vannak még csodák , és vannak még becsületes emberek! Ettől még szebbé és felejthetetlenebbé vált ez a jól sikerült kirándulás .
Legközelebb Dél – Erdélybe, Szászföldre utazunk, ahol bízunk benne , szintén szép napok várnak ránk.
Lencse Sándor
a klub elnöke
Legutóbbi hozzászólások